Csoki + Sára = katasztrófa?

Sziasztok!
Megint nagyon régen írtam ide a blogba, de elterveztem, hogy reformokat vezetek be.:) De erről majd a bejegyzés végén.
Megint van ám mit mesélnem nektek, ugyanis az elmúlt hétvégén Ausztriában jártam! Méghozzá kalandparkban és a  Csokigyárban, márpedig a Sára+ csoki párosítás hihetetlen dolgokra képes.:D A suliban minden évben megrendezik  ezt a kirándulást azoknak a gyerekeknek, akik németet tanulnak. Hihetetlen szerencsés alkat vagyok, tehát még véletlenül se németes, de idén úgy jött ki, hogy 2 helyre még nem volt jelentkező, így egyből lecsaptam rá.:) Hát megérte, az biztos!:) Bár az is igaz, hogy szombat reggel 4 óra 40 perckor, mikor is megszólalt az ébresztő órám, stílusosan  a "Charlie és a Csokigyár" című film egyik dalát harsogva, közel se voltam ennyire lelkes.:) Reggelente, amikor időben kéne odaérni a suliba, mert 0. órám van én esek be utoljára, most persze elsők voltunk. Jellemző! De nem baj, amíg nem jöttek a többiek, komoly nyolcadikoshoz illő dolgokkal foglaltam le magam, mint például rángattam a bezárt suli ajtót, miközben azt ordítottam a tesómnak, hogy "tuti itt vannak a többiek",  minden szembe jövő emberre röhögtem, és félhangosan  megjegyeztem, hogy "na szegény szerencsétlen, ő is korán kelt".  Úgyhogy éljenek, a komoly felnőttes hangulatban eltöltött reggelek.:) Aztán megjöttek a többiek is, felszálltunk a buszra, és irány Ausztria!:) Amióta az eszemet tudom, a kirándulásokban mindig a buszozás a legviccesebb, nálunk például hagyománnyá nőtte ki magát, hogy problémáinkkal felhívjuk a Kékvonalat, vagy mindenkiről  csinálunk egy nagyon előnyös képet, úgyhogy kijelenthetem, nyolcadikra teljesen elzüllöttünk.:) Amikor megérkeztünk a Csokigyárba, elsőre meglepő volt. Mert én valahogy úgy képzeltem el, hogy jönnek az umpalumpák, de minimum Willi Wonka, és valami ehhez hasonló dallal köszöntenek:

Hát a dal az elmaradt,  viszont kaptunk egy nagyon lelkes dolgozót, aki mindent elmondott a csokiról, az egészben az volt a szép, hogy csak törve beszélt magyarul.:) Azért a nagy gépeket mindenki felismerte,  vagy csak úgy csinált, mert az előadás legjobban várt pontja kétségkívül az volt, amikor bevezettek minket egy raktárba, ahol   rengeteg csoki volt, banános, almás, kókuszos, diós, rumos, kekszes...Na és ekkor kezdetét vette a "Csődbe Juttatjuk A Csokigyárat Akció(CSJACSA), aminek lényege nagyon egyszerű: megesszük az összes csokit.  A többiek kb. 2 percig időztek minden csokinál, mialatt én eszelős tekintettel, harmadszor rohantam körbe az egész raktárt, aztán visszatértem a kedvencemhez(kekszeees<3), aztán megint kör, megint kedvenc,  és ez így ment 10 percig, amikor is kénytelen voltam feladni a harcot, mert 1., a többiek kábé 5 perce vártak, hogy befejezzem 2.,rájöttem, hogy percek kérdése, és igen büszkén(mert mégis csak , keményen harcoltam) de hányni fogok. Szóval elindultunk a buszra,  én azt ordítottam hogy mindjárt megszülök(mondjuk amekkora hasam lett percek alatt, ezt senki se vonta kétségbe),a barátnőim  a másik, szintén angolos barátnőmet, Lucát tanították németül("náájn Luca, nájn"),a többiek pedig három-négy zacskó csokival próbáltak egyszerre feljutni a buszba. A Mikes iskola szokásos pillanatképei szombat reggel.:) És akkor jöjjön egypár kép, a jövőnek:

                                                     Hűű..mire figyeltünk ennyire utoljára?:)Bemutatófilmet néztünk.:)

                                                      Ott szokott menni a csokii..

                                      A hősök, a legmenőbbek, a legkeményebbek, akik a legtovább bírták:
                                           a Mester(Szilvi néni)és én bevetés közben:):D

                                         Karamellás csoki is nagy kedvenc volt.

                                           Sok.sok csokiszív mind az enyém..:)

                                              Lédám..<3

A Csokigyártól a Family Parkig vezető út, életem leghosszabb útja volt szerintem. Mert az egy dolog, hogy rosszul voltam és wécéznem is kellett egyszerre, de olyan együttérző osztálytáraim vannak,  hogy 5 percig a "Sára nem kell hánynod" "Jézusom Sára te tényleg hánysz" típusú mondatokat kellett hallgatnom, ami persze eleinte vicces volt, de mondjuk amikor tényleg rosszabbul voltam, akkor már nem annyira.:) DE csak oda értünk a kalandparkba, ahol aztán pár, teljesen őrült órát töltöttünk.Naná, hogy az összes játékot kipróbáltuk, a hullámvasúttól elkezdve a zenélő macikig, a spriccelős halakon át az almahintával befejezve. A kalandparkban egyébként Lucával megpróbáltuk elsajátítani a német nyelv rejtelmeit,  5 óra alatt a "nájn" szócskát sikerült megjegyeznünk, viszont ezt annál lelkesebben ordítottuk a hullámvasút tetejéről. Persze nem is én lennék, ha nem sikerült volna megint valami tipikus Sárás dolgot csinálnom. A történethez tudni kell, hogy a kirándulásra tesóm is jött, és ilyenkor előszeretettel veszem fel a "komoly nővér" szerepét, aki figyel "szeleburdi, még olyan kis tudatlan" húgára. Nos, ezeket a nézeteket az első leendő alkalommal porig tapostam, amikor is a hullámvasútról leordítottam a tömegbe találomra egy embernek, hogy "helló bébi". Az én bébim pedig nem volt más mint a tesóm.És igen, tapsvihar nekem, mindig ez van, ha okos akarok lenni..:) Na de nem ússzátok meg, hogy ne mutassak nektek pár képet a Family Parkról:

                                              Csoportkép...:)

                                                Fotózkodj zenélő macikkal:)

                                         

                                         Igen, mi érett nyolcadikasok vagyunk...áá de jó,azok tényleg énekelnek??
                                           Panka, Kitti, ÉN, Kata, Adél, Luca, Réka:)

                                                  Hajóhinta, amire ötször egymás után is képesek voltunk felszállni:)

                                            Mert egy hullámvasútas kép is kell:)

                    A kedvenc képem..azok a fejek..:)

Azért én szeretem ezeket a napokat..a hatalmas nevetéseket mindenen és mindenkin, az órákig tartó beszélgetéseket, a pillanatokat, amikor tudom, hogy most minden olyan rendbe van körülöttem.:)És, hogy ezekre a napokra mindig emlékezni fogok, na az is biztos!:)

Na, most hogy túl vagyok az élmény beszámolón, jöhetnek az ékszerek. Mostanában elég sokat gyurmáztam, és meg kell mondjam, határozottan érzem a fejlődést!:) Ma három ékszert mutatok nektek, közülük az egyik ő:

                                  Baglyos gyűrű, bevallom nagy kedvenc lett.

                                                 És a Nesquik gabonás fülbevaló is kedvenccé nőtte ki magát.:)

                                      Packmanék büszkén vigyorognak a kamerába..:)

Hát ennyi lett volna mára, de most, a 10. bejegyzésnél megígérem nektek, hogy változások lesznek itt, a blogomon.:) Méghozzá az, hogy mostantól minimum hetente hozok nektek új ékszereket(ez valószínüleg mindig szerdán lesz), mert azzal, hogy itt a jó idő, nem szeretném, ha abbamaradna a kezdeti lelkesedés.:)

Sőt, pláne nem, mert teljesen új fajta ékszerekkel is szeretnék kísérletezni, és már most látom, hogy imádni fogom ezeket az ékszereket.:) De hogy mik, és hogy mikor mutatom meg őket, nos, az még legyen az én titkom.:) Hűha, mik lesznek még itt!:)Találkozunk egy hét múlva!:)

Jó éjszakát nektek!

Hahó világ, itt vagyok!:)

Sziasztok! Hűű, hát megint nagyon régen jelentkeztem.:( Nagyonnagy bocsánat, tudom, hogy milyen nehéz lehetett nélkülem.:D De, azért remélem, hogy valahogy túltettétek magatokat ezen a válságos, Sára nélküli időszakon.:) Nos, mint ahogy szoktam a szokásos beszámoló következik.:) Az első dolog, amit mindenképp közölni akartam veletek, az az, hogy FELVETTEEEK! És mégegyszer FELVETTEK abba a gimnáziumba, ahova jelentkeztem( a neve egyelőre még nem publikus, nehogy letámadjanak a rajongók).Azt tudtam, hogy Istencsászárnő vagyok, szép, tehetséges, és nagyon szerény, na de hogy okos is!:) A múltkori bejegyzés óta elolvadt a hó is, a fákon csicseregnek a madarak, az emberek ilyen nagy szívecskékkel  a szemükben mászkálnak, lévén végre itt a tavasz, a szerelem,az újjászületés és a párzás időszaka.(hűűje, ezt milyen szépen leírtam). Szóval öröm és boldogság költözik az emberek szívébe, úgyhogy tisztuljatok meg ti is híveim, és élvezzétek a tavaszt!:D Mostanában nem történt velem semmi különös, ilyen is ritkán van, szerencsére.:) Azaz, hogy mégis!:)Jelentem, az osztályom teljesen megőrült!.:) A suliban a nagyon klassz, öt fős csapatunkkal egy média versenyre készülünk, ahova is kellett egy fogalmazás az osztályomról. Nos, ezt úgy ahogy megírtam, most bemásolom nektek, hogy megértsétek, miről beszéltem.(meg hogy egyszer lássatok tőlem valami fogalmazás félét is, elvégre írónő szeretnék lenni.):)
" A nyüzsgő zsivalyt kíméletlenül és élesen szakítja félbe a szünet végét jelző csengőszó, az osztályok pedig a termükben várakozva fegyelmezetten várják a tanárokat, az órát, a felelést, netán a dolgozatokat, szóval minden ehhez hasonló,igen barátságos dolgot. A gond csak az, hogy a mi komoly és mindig szófogadó osztályunk nyolcadik végére kellően lusta, kibírhatatlan, lázadó és szemtelen lett ahhoz, hogy egy ilyen hangnak, mint a csengő, bármiféle figyelmet is tulajdonítson. Földrajz óránk lesz, a kitömött állatokkal, színes térképekkel teleaggatott terem pedig ezernyi lehetőséget rejt, már ami a kreativitásunk fejlesztését illeti, természetesen. No nézzék csak, a fiúk például hatalmas buzgalommal piszkálják fel a kitömött menyét hátára Kriszti zsiráf alakú tolltartóját,ami a srácok jóvoltából a becsületes Patkány névre hallgat. A sikert hatalmas öröm kiálltás jelzi, "csókot, csókot" követeli a tömeg, de az újdonsült tolltartó-menyét pár egyelőre még pirulva nézik egymást. Könnyes meghatottság helyett vigyorogva nézem a romantikát, én már tudom, Patkány igencsak kacér alkat, év eleje óta csókolózott már a pávával, csodálta a mókus üveg szemeit, és került futó kalandba egy kitömött fácánnal. Ilyen az élet, nekünk is új kaland után kell nézni, a folyók nevével ellátott, ragasztható kis cédulák pedig pont remeknek ígérkeznek, kis idő múlva tehát mindenki Bodrog, Dráva és Maros felírattal a fején szaladgál, Huba cipőjén pedig a "Tisza" szöveg utal a világmárkára. A tanárnő is betoppan, szokás szerint a legnagyobb káosz fogadja, azért mi villámgyorsan változunk át nevelhetetlen kamaszból mintatanulóvá, Patkány pedig észrevétlenül kúszik vissza gazdájához. Talán a közelgő elválás gondolata okozza, mindenesetre a fiúk mostanában minden szünetben bújócskáznak az udvaron, most is, alig hogy megszólal a csengő, már rohannak is, pár perc múlva már reszket a bokor, dörmög a pad, a hunyó pedig a fejét fogva kiabálja: Nade hová lettek a többiek? Mi lányok inkább maradunk a napozásnál, a pingpong asztalon végigterülve pletykálunk ki mindent és mindenkit.( a logika szerint szeptemberre klasszul le is barnulunk). Nos, ezek vagyunk mi, srácok, akik mernek bolondok lenni, lányok, akik akarnak álmodni, egy osztály, akik tudtak élni!"
Hát, ennyi lett volna az írónői énem,hmm hogy tetszik?:) Egyébként, hogy elhiggyétek nekem, itt van egy kép bizonyítéknak, a menők így hordják a Tisza cipőt:

    Na akkor ennyit ezekről az őrültekről, azért hiányozni fognak.:( Húú holnap, március 31-én táncháztalálkozóra megyek Budapestre, ez az a bizonyos rendezvény, ahol tavaly beleszerettem a süthető gyurmába.:) Lesz kirakodó vásár, sok ékszer, na meg még több néptánc, iszonyatosan jó szokott lenni, akinek van kedve, az jöjjön.:) Hát ennyit rólam, éés akkor jöjjenek az ékszerek.:) Mostanában igencsak belehúztam az ékszerkészítésbe, úgyhogy ma 3 dolgot is mutatok nektek.:

                                                 

                                    Azért a jó öreg gumicukival még mindig tudok újat mutatni.:)

                                            Super Máriós karkötő, annyira büszke vagyok rá!:)
                                           Csak picit odaégettem, úgyhogy ezért fekete pont, de tanultam belőle.:)

                                               Rózsás fülbevaló:) Nagyon sokan csinálták már nagyon szépen, van még                                                                                    
                                          hova fejlődni, de azért nem bírtam ki, hogy ne csempésszek bele egy kis                        
                                            vidámságot a színekkel.
Ennyi lett volna az ékszereimről,DE itt még nincs vége ám:) Régen írtam nektek, és azóta több ékszeres játékon is részt vettem, amik nagyon  tetszettek, és óriási élményt nyújtottak, úgyhogy most bemutatom nektek őket, hogy lássátok, milyen klassz dolgok vannak az ékszer-világban.:)
Az egyik játékot Elvan a gyerek, ha játszik nevű oldal hírdette facebookon, a játékra akárki jelentkezhetett,aki tud és szeret  alkotni, a lényege pedig az volt, hogy a jelentkezők közül mindenki kapott egy nevet, hogy kinek lesz a Tavasztündére, azaz kinek kell ajándékot készítenie. Hát meg kell mondanom, ez a játék sokkal jobban sikerült mint gondoltam, például egy nyári táborban is próbáltunk meg hasonlót játszani, ha jól emlékszem második nap elvesztettem a cédulámat, a nevet pedig teljesen elfelejtettem, bár az is igaz, hogy én sem kaptam senkitől ajándékot, ezt a tényt egyébként elég megértően fogadtam(inkább fogalmazzunk úgy megkönnyebbültem,  hogy vannak még olyan romlott lelkek a világban, mint én):)

                  Én ezt a szépséges gyertyatartót kaptam egy nagyon aranyos lánytól, Kabai Marianntól:)
                                         Mégegyszer nagyon köszönöm, imádom.:)

                              Ééés ezt a karkötőt ajándékoztam.:) Hmm..és a szokásos szerény megjegyzés:
                                  igazán  meg vagyok elégedve vele.:)
Hát ez lett volna az egyik..:) A másik pedig: pár hónapja vettem a bátorságot, és beneveztem egy tervezős játékra Michigan-Gyurmaékszereknél. Először 10-en versenyeztünk, minden héten kaptunk új feladatot, újabb tervezni valókat, és mindig kiesett egy ember. Hááát én pedig rajzoltam, szerkesztettem és iszonyat lelkesen, éés beharcoltam magamat a fináléba!:)Na, erre aztán igazán büszke voltam, sohasem gondoltam volna, hogy én, mint a legkisebb, na de legcukibb versenyző, bejutok a legjobb háromba. A versenyt sajnos nem nyertem meg, egy nappal az utolsó összecsapás előtt estem ki, de én nagyon örültem ennek a harmadik helynek, és iszonyatosan nagy élmény volt mind tervezni, mind pedig részt venni a játékban.  Akit érdekelnek az ékszerek, azok nézzenek el az oldalra, nagyon jófej egy csapat.:)

                           Egy videó a finálé előtt, a dobogósok munkáiról, BENNE VAN A NEVEM!:)
                          Akkor most híres lettem?:) Valaki autogrammot?:)

Ez pedig az utolsó munkám, és a mottóm.:)






És még mindig nincs vége:D Úgy látszik ezzel a bejegyzéssel most megdöntöm minden eddigi rekordomat, és  megírom a leghosszabb posztomat, de amikor annyit kell mesélnem.:)Szóóval múltkor hirdettem egy játékot, ami nem igazán vonzott nagy tömegeket.Először elég csalódott voltam, talán ez is az oka volt a hosszabb szünetnek, de aztán úgy döntöttem, hogy nem hagyom abba, és már csak azért is megmutatom, hogy igenis helyem van a blogosok és az ékszerkészítők között.Amíg én hiszek benne, és amíg ott van az a hatalmas mosoly az arcomon, addig sosincs baj.:) A jelentkezőknek nagyon köszönöm, és úgy döntöttem, hogy Ti, azaz a pár ember, akik velem játszottak, eldönthetitek, hogy kisorsoljam-e a nyertest, vagy mivel nem voltatok sokan, mindenki garantáltan kapjon egy gumimacis fülbevalót. Na csajok, komiba válasszolni ér.:) Ezen kívül Johanna oldalán szintén jelentkeztem egy játékra(elég játékos kedvem volt márciusban, ahogy így végiggondolom). Ennek a lényege pedig a következő:

Szabályok:

1. Bárki jelentkezhet játékra, akinek blogja van.

2. Az első három ember, aki megjegyzést hagy ennél a bejegyzésnél, ajándékot kap tőlem,
amit egy éven belül elkészítek és továbbítom neki.

3. A játékosok vállalják, hogy ők is kiteszik a blogjukba a játékot és ajándékot készítenek a saját jelentkezőiknek.

Játékra fel!

Tehát én kapok egy csodás Johanna-ékszert, a blogosok pedig, akik jelentkeznek, tőlem kapnak ajándékot.Na,valakinek van kedve játszani?:)

Ennyit a játékokról, a következő bejegyzésemkor talán már készen lesz a facebook oldalam is, de az biztos, hogyha végre rászánom magam, akkor is a blogom lesz az első... mert beszélni, azt nagyon tudok és igen, szeretek is.:) Remélem észrevettétek az új "profilképét" a blogomnak, színes, vidám, egyszerűen imádom..olyan mint én vagyok!:) Vajai Katalínaa barátosném csinálta nekem, köszi te bajusz, szeretlek!:)<3 

Köszönöm, hogy olvastok! Jó éjszakát!:)

Hull a hó és hózikzikzikzik és egy játééék:)

Sziasztok!:)
Az elmúlt bejegyzés óta, ami azért valljuk be elég rég volt, elértük a 800 feletti nézettséget is.:)Iszonyatosan boldog vagyok, és nagyon köszönöm mindenkinek, úgyhogy úgy döntöttem, játszunk!:) A nyereményt pedig 9 db jelölt közül választhatjátok ki:) A képeket, és a játék feltételeit a bejegyzés végén írom le, ennek oka, hogy olvassátok egy picit :D, és mert olyan ékszerért is versenyezhettek, amit ma fogok bemutatni.:)Ilyen az élet!:) Szóval a szokásos helyzetjelentés:) Megjöttek a felvételik, és hát..azt hiszem büszke vagyok rájuk.:) A központi m 40 és 41 pontos lett, a tehetséggondozó pedig (mert hogy ilyen fene nagy tehetségnek, mint én, olyat is kellett írnia) 36 és 25. Hát, sokat nem tudtam meg belőle, de levontam a tanulságot, miszerint érdemes volt mind a kétszer magammal cipelnem a szerencsehozó tárgyakat, úgy mint:szerencse malac, szerencse nyaklánc, 2 db nyomtatott pénzérme, szerencse fülbevaló, 3 szerencse toll, szerencse gyapjú darabka(?). Ahhoz képest, hogy nem vagyunk babonások, 5 perc alatt egész klassz gyűjteményt hozott össze a család.:) Nálunk Ajkán végre megjött a tél, igazi nagy hópelyhekben esett egész héten(igaz, hogy hétvégére teljesen elolvadt, de akkor is).:) Eleinte imádtam, de amióta vannak fiúk és vannak lányok, azóta mindig van fürdetés is, hipphipphurrá:) És a gondok mindig ott kezdődnek, hogy hiába voltam aikidón(egyszer, mint mondtam:D) és olyan karizmaim vannak hogy nagyon, azért mégsem merjük a csajokkal vissza adni, pedig abból a hóból amit a héten kaptunk, simán kitelne a Himalája(mert az havas, ugye?).:) A héten egyik nap mentem hazafelé, az egyik barátommal, aki történetesen fiú,   szóval elég valószínű volt  hogy közelebbről is tanulmányozhatom a szép, fehér havat(próbáljuk meg pozitívan felfogni a dolgokat). Mentünk egy darabig, már láttam a szemében a vad csillogást, mint amikor oroszlán nézi szegény tehetetlen antilopot(háh, milyen hasonlatokat tudoook:)), mikor megláttam egy bácsit a közelben, ahogy a háza előtt söpörte a havat. Gondoltam éljen, itt a megmentő sereg, és futólépésben igyekeztem elvonszolni magam odáig.(sebzett antilop taktika:)) A ház előtt büszkén és nyugodtan megálltam, amolyan "na most fürdessél ha tudsz" kifejezéssel az arcomon, és úgy összességében elég büszke voltam magamra. Valahogy sosem jönnek be a megérzéseim, ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy a fiúkat sosem  gátolja egy olyan tekintélyes tényező, mint a bácsi alig pár méterre tőlünk, szóval kaptam rendesen. Pár perc múlva havas gatyával, kabáttal és hajjal álltam fel és meredtem a bácsira, a szememből pedig reményeim szerint ordított a csalódottság, mert a férfi ahelyett, hogy elkezdett volna kiabálni, megmenteni vagy valami hasonló emberi érzést produkálni, kedélyesen megtámaszkodott a hólapátján,  minden jel szerint minket nézett és NEVETETT! Hát abban a pillanatban, azt hiszem egy életre megjegyeztem magamnak, hogy soha ne bízzak a férfiakban, ezt az elvemet pedig csak megerősítette, hogy miután perzselő tekintetet vetettem felé, mosolyogva csak annyit dünnyögött: "májusban már úgysem lehet már fürdetni". Hát ennyi lett volna ez a történet, és minden lánynak üzenem:  kitartás, mindjárt itt van az a május!:)
Na akkor ékszereket is kéne mutatni, ha jól emlékszem süthető gyurmát ígértem?:)

                                                   HotDog-os gyűrű:)

                                És egy közeli, csak szegénynek úgy fénylik az orra, mint Rudolfnak, ha meg van fázva:)

                                 A legelső gyurmázásomkor készült karkötő, azóta is imádom, bár olyan medálok
                                      lógnak rajta, amihez hasonlókat már nagyon sokan, nagyon szépen
                                         készítettek el.:)

                               És a legeslegkedvencebb fülbevaló, szintén első gyurmázáskor készült.:)
                               Azon a már említett néptáncos kirakodóvásáron láttam ilyet,és már akkor
                                   tudtam, hogy ilyen kell nekem:)
Ennyi volt mára az újdonságokból, jöjjön a játék!:)
                                          ÉKSZERELMEIM- AZ ELSŐ JÁTÉKUNK
Amikért harcba szállhattok:

                                                        1, Gumicukor fülbevaló

                                                         2, Törpös fülbevaló:)
                                                 

                                                                     3, Vízipókék

                                                            4,Gru-s gyűrű

                                                         5, HotDog gyűrű

                                                           6, Gyalogkakukk

                                                         7, Spongyáék

                                                         8, Dóra és a majom akinek nem tudom a nevét:)

                                                      9, Tojás és bacon fülbevaló


És amit tennetek kell érte: Ahhoz, hogy megnyerd valamelyik ékszert, nem kell mást tenned, mint hagynod egy megjegyzést ennek a bejegyzésemnek a végén:) A kommentben írd meg az e-mail címedet, a nevedet, és azt, hogy melyik ékszert szeretnéd megnyerni.:)
A sorsolás pediiig...:  február 29-én lesz:)
FONTOS: ha nincs kilyukasztva a füled, de tetszettek azok a medálok amiket nyereménynek kineveztem az sem gond:) Ilyen esetben a kommentedben jelezd nekem, például, ha Dórás nyakláncot szeretnél, akkor természetesen a 8-as szám, de írdd mellé hogy nyakláncként kéred.
Elég sok ékszer közül választhattok, úgy ha egészen pontos akarok lenni, alig maradt ki valami:) Úgyhogy HÁLÁSNAK LENNI!:)
Hát, nagyonnagyon remélem, hogy sokan veszünk részt a játékban, én iszonyatosan boldog lennék, ha velem tartanátok:) Ha kevesen, akkor kevesen, leszünk mi még népszerűek:) Hajráá mindenkineeeek!:)

Nyest kontra emberiség:)

Sziasztok!:)

Huh, elvonási tüneteim voltak, úgyhogy úgy döntöttem megörvendeztetlek titeket egy bejegyzéssel:)(most mondjátok hogy nem vagytok boldogak?):D Ma nagyon pörgős kedvemben vagyok, ami nálam elég gyakori, és ami egyenlő azzal, hogy rengeteget fogok beszélni.:) Hát, csak remélem, hogy nem baj.:) A témám pedig, nem lesz más, mint a mi házi állatunk, a Nyest(csupa nagybetűvel, szigorúan). Persze, más kutyát tart meg macskákat, talán hörcsögöket, de nekünk egy sokkal különbb, és okosabb állat kellett. Persze, a dolgok nem teljesen úgy alakultak, hogy sok választásunk lett volna, ami Nyestit meg a mi kapcsolatunkat illeti. Az egész egy nyári éjszakán kezdődött...(hatásszünet).

Szóval pár hónappal ezelőtt, éppen az igazak álmát aludtam, édesdeden, akár a ma született bárány(elbűvölő hasonlat tőlem, hogy érezzétek milyen bájosan alszok), amikor egyszer csak kaparászást hallottam. Meggyőződtem róla, hogy a hang minden kétséget kizárólag a  tetőről jön,  és hogy tutira egy betörővel van dolgom. Miután a hang még mindig nem maradt abba, sőt, a titokzatos betörő most már lépegetett is,ezt hallottam a cserepek koppanásából,  teljesen pánikba estem. A filmekben valahol itt szokott megjelenni a szőke herceg, és megmenti a hősnőt, miután végez a gaz és elvetemült gyilkossal. Nos, nekem abban a pillanatban egy barna is jó lett volna, csak jöjjön végre. De hiába néztem csábosan, és rebegtettem a szempilláimat, nem jött, ami azt hiszem, a jövendőbeli kapcsolatunkra tekintve elég nagy hiba volt. Szóval nem lehetett mást csinálni, muszáj volt megnéznem ki is van a tetőn. Erős és független nőként fogtam egy dezodort, ami tökéletes harci szerszám volt, higgyétek el(gondoljatok csak arra, hogy ha szembe fújok vele valakit, biztos hogy megvakul, mert csak kíméletesen ám). Az én szobámról tudni kell, hogy a tetőtéren van, és az ablakomon kinézve a szépséges cserepeket bámulhatom, egyszóval teljesen belátom a tetőt. Éjszakára le szoktam húzni a redőnyt is, hogy ne süssön be a Hold, meg egyéb ilyen fontos dolgok miatt. Szóval a lényeg, hogy egy harcias mozdulattal és egy dühös "Most fussál ha tudsz, kis mocsok" kiáltással felrántottam a redőnyt. Nos, iszonyatosan megkönnyebbültem, amikor nem láttam senkit, mert bár komolyan tudok harcolni, meg  aikidora(így kell írni?) is jártam( igaz, hogy kétszer, de ezt a tényt azóta is igen büszkén hangoztatom:)), de azért mégsem rajongtam túlzottan az ötletért hogy meg legyek halva.(szép magyaros mondat). De sajnos a kalandok itt nem értek véget. A kaparászás és a titokzatos járkálás minden éjjel megismétlődött, sőt, ahogy azt elég bölcsen megállapítottuk, a jövevény befúrta magár a falba is.  És itt kezdődtek a találgatások: macska nem lehetett, mert az túl nagy ahhoz, hogy beférjen a falba. Egér sem, mert az pedig nem ad ki ekkora hangot, így minden kétséget kizárólag nyestről volt szó.  Elég állatbarát emberek vagyunk, ez mi sem látszik jobban, mint hogy csak két hónap múlva tettük fel a mérgezett tojást a tetőre,miután a kaparászás csak nem maradt abba. Azt hiszem,  a család ettől kezdve lerendezettnek tekintette a dolgot, csak hát egy gond volt:sehol sem láttuk a holttestet, sőt magát Nyestit sem, ahogy habzó szájjal megtébolyodva, rángatódzó végtagokkal rohan át a tetőn. De az éjszakai járkálások csodálatos módon megszűntek, mi pedig önelégülten könyveltük el magunkban, hogy az ember a legkirályabb élőlény.  No és igen, most jönne a happy end, csak sajnos ez nálunk nem szokott működni.Ugyanis tegnap éjszaka újra hallottam a hangot közvetlenül a szobám falából, és kissé irónikusan jöttem rá, hogy a nyest téli álmot alszik.  Úgyhogy, miképp a bölcs ember megnyugszik, de nem adja fel a harcot,  a Nyest kontra család harc= 1-0.

                                  Azért, a büszkeségem megkívánta, hogy felrakjam ezt a videót, Nyestintek                              

                                                             szeretettel...

Hajjajj, megint sokat beszéltem, úgyhogy gyorsan feltöltöm a képeket.:) Változatlanul maradunk a mesehősöknél, bár kezdek gondolkodni, hogy jövő héttől már mutatok nektek valami mást is, ami történetesen süthető gyurma. De az már a szépséges jövő:)

            Először egy kis előzetes az én kedven mesémből, aminek a címe nem más mint Gru, és aki pedig                szereti az aranyos meséket és az elbűvölő szereplőket, az feltétlen nézze meg!

                                                      Minyonka, az egyik szereplő csücsül a gyűrűn.:)

                                              Barbapapáék is igen boldogan néznek:) Ők fülbevalónak készültek, a kép
                                                       még az összeszerelés előtt készült.

                                                   Csőrike sem maradhatott el, ő egy medálon lóg, 

                                                      szintén nem látszik a képen...

                                                   

Nos, ennyi volt mára, a héten még mindenképpen jövök.:)Több ékszert szeretnék hozni nektek, de hogy mennyit és miket, nos maradjatok velem, és meglátjátok.:)

Törpös takarításom története(háá, alliterálok:))

Sziasztok!:)

Hú, megint rossz kislány voltam, és régen írtam nektek. Pedig rá kell jönnöm, hogy nagyon megszerettem ezt a blogolást, iszonyatosan aranyos hozzászólásokat szoktatok írni, el sem tudjátok képzelni mennyire jól esik.:) Na meg ott jobb oldalt van egy szám, ami azt hiszem most egy gyönyörű 574-es,  ami azt jelenti, hogy ennyiszer néztetek rá a blogomra és ez rengeteg!(még akkor is ha ennek a fele én vagyok:)Könnyekig meghatódás kipipálva,  és akkor most napi beszámoló következik:) A hétvégém nagyjából megszokottan telt, azaz teljesen zsúfolt volt.:)Szombaton tehetséggondozó felvételin voltam, igazán vége lehetne már ennek a továbbtanulásnak, mert kezd nagyon unalmas lenni:)... Ez most sokkal nehezebb volt, mint a múltkori, azt hiszem büszkén kijelenthetem, hogy hosszú és küzdelmes harc után 20 pontos lesz a matekom.(én ezeket a feladatokat NEM ÉRTEM):( Úgyhogy a szombati napom elég rosszul indult, de aztán rájöttem, hogy a "zokogva bezárkózunk a szobánkba, miközben azt ordítjuk hogy: "nem kérek enni, meg inni sem, mert meg akarok halni, és különben is hagyjatok, mert így nem megy"" típusú kirohanások valahogy nem illenek hozzám. Úgyhogy én, a nagyon szorgalmas, rendkívül rendszerető Kocsor Sára nekiálltam takarítani. A takarításról és rólam tudni kell, hogy nem vagyunk valami nagy haverok, fogalmazzunk úgy, hogy utáljuk egymást, de amikor zoknik lógnak ki az ágy  alól, és itt-ott papírzsepiket, gyurmadarabkákat és egyéb különleges, és néha azonosíthatatlan dolgokat találok, na az egy picit elgondolkodtató. Vagyis engem nem igazán zavarna, annál inkább anyut, aki ilyenkor szokta feltenni azt az igen aranyos kérdést, miszerint vagy kitakarítok, vagy költözök át tesómékhoz, és akkor viszlát különszoba! És hát, ilyenkor pár perc bölcs gondolkodás után rájövök, hogy sokkal egyszerűbb rendet rakni, mint átcipelni a cuccaimat. Szóval a lényeg, hogy nekiálltam, port töröltem, porszívóztam, kipakoltam, bepakoltam, kidobtam és letöröltem a virágokat(ha látnátok mennyire szeretnek engem, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy dacolva a havonta egyszeri  öntözéssel, még mindig élnek). Szóval, most itt ülök a rendben, és komolyan csillog mellettem az asztal(és nem attól mert kiborult rá a víz!). Most, hogy megsajnáltattam a szegény szenvedő gyereket, vagyis engem, jöhetnek az ékszerek! Ma 3 mesehőst mutatok be nektek, ennek oka, hogy szeretnék gyorsan haladni a mesefigurákkal, ugyanis ahogy megmutattam nektek az összeset, csinálok facebookon is egy oldalt, ahol majd játék is lesz(már most tudom, hogy milyen). Na de addig még hátravan pár apróság! De ígérem, igyekszem gyakrabban blogolni, és kevesebbet "beszélni".:D Akkor jöjjenek az első hősök! Most először egy videót mutatok, majd utána jönnek a képek is:

                                        A csábos Törpilla és Törpapa:)

                                           Hahahaha, egyszer csak elkap titeket Hókipóki:)

                                       ...Hallottatok már a gonoszról, a csúf, kopasz Hókuszpókról?

                                                     És mégegy kép, "édes kettesben":):D

Na akkor következzen a második versenyző:

                                        Hú, azért ez a zene nagyon idegesítő tud lenni, ha sokszor hallgatod meg egymás                   

                                        után:)

                                                    És akkor a  szépséges fülbevalók:)

                                                  Keresztes nagyon örül valaminek a képen...

A hármas számú jelöltem pedig:

                                             Hát ez egy medálnak készült, egy nyaklánchoz, sajnos a képet  még a felfűzés 

                                                   előtt csináltam..nem is vagyok teljesen megelégedve vele, de gondoltam

                                          megmutatom nektek:)

Hát ennyi lett volna mára, szerdán újabb dolgokkal jelentkezem:) Jó éjszakát!:):D