Törpös takarításom története(háá, alliterálok:))

Sziasztok!:)

Hú, megint rossz kislány voltam, és régen írtam nektek. Pedig rá kell jönnöm, hogy nagyon megszerettem ezt a blogolást, iszonyatosan aranyos hozzászólásokat szoktatok írni, el sem tudjátok képzelni mennyire jól esik.:) Na meg ott jobb oldalt van egy szám, ami azt hiszem most egy gyönyörű 574-es,  ami azt jelenti, hogy ennyiszer néztetek rá a blogomra és ez rengeteg!(még akkor is ha ennek a fele én vagyok:)Könnyekig meghatódás kipipálva,  és akkor most napi beszámoló következik:) A hétvégém nagyjából megszokottan telt, azaz teljesen zsúfolt volt.:)Szombaton tehetséggondozó felvételin voltam, igazán vége lehetne már ennek a továbbtanulásnak, mert kezd nagyon unalmas lenni:)... Ez most sokkal nehezebb volt, mint a múltkori, azt hiszem büszkén kijelenthetem, hogy hosszú és küzdelmes harc után 20 pontos lesz a matekom.(én ezeket a feladatokat NEM ÉRTEM):( Úgyhogy a szombati napom elég rosszul indult, de aztán rájöttem, hogy a "zokogva bezárkózunk a szobánkba, miközben azt ordítjuk hogy: "nem kérek enni, meg inni sem, mert meg akarok halni, és különben is hagyjatok, mert így nem megy"" típusú kirohanások valahogy nem illenek hozzám. Úgyhogy én, a nagyon szorgalmas, rendkívül rendszerető Kocsor Sára nekiálltam takarítani. A takarításról és rólam tudni kell, hogy nem vagyunk valami nagy haverok, fogalmazzunk úgy, hogy utáljuk egymást, de amikor zoknik lógnak ki az ágy  alól, és itt-ott papírzsepiket, gyurmadarabkákat és egyéb különleges, és néha azonosíthatatlan dolgokat találok, na az egy picit elgondolkodtató. Vagyis engem nem igazán zavarna, annál inkább anyut, aki ilyenkor szokta feltenni azt az igen aranyos kérdést, miszerint vagy kitakarítok, vagy költözök át tesómékhoz, és akkor viszlát különszoba! És hát, ilyenkor pár perc bölcs gondolkodás után rájövök, hogy sokkal egyszerűbb rendet rakni, mint átcipelni a cuccaimat. Szóval a lényeg, hogy nekiálltam, port töröltem, porszívóztam, kipakoltam, bepakoltam, kidobtam és letöröltem a virágokat(ha látnátok mennyire szeretnek engem, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy dacolva a havonta egyszeri  öntözéssel, még mindig élnek). Szóval, most itt ülök a rendben, és komolyan csillog mellettem az asztal(és nem attól mert kiborult rá a víz!). Most, hogy megsajnáltattam a szegény szenvedő gyereket, vagyis engem, jöhetnek az ékszerek! Ma 3 mesehőst mutatok be nektek, ennek oka, hogy szeretnék gyorsan haladni a mesefigurákkal, ugyanis ahogy megmutattam nektek az összeset, csinálok facebookon is egy oldalt, ahol majd játék is lesz(már most tudom, hogy milyen). Na de addig még hátravan pár apróság! De ígérem, igyekszem gyakrabban blogolni, és kevesebbet "beszélni".:D Akkor jöjjenek az első hősök! Most először egy videót mutatok, majd utána jönnek a képek is:

                                        A csábos Törpilla és Törpapa:)

                                           Hahahaha, egyszer csak elkap titeket Hókipóki:)

                                       ...Hallottatok már a gonoszról, a csúf, kopasz Hókuszpókról?

                                                     És mégegy kép, "édes kettesben":):D

Na akkor következzen a második versenyző:

                                        Hú, azért ez a zene nagyon idegesítő tud lenni, ha sokszor hallgatod meg egymás                   

                                        után:)

                                                    És akkor a  szépséges fülbevalók:)

                                                  Keresztes nagyon örül valaminek a képen...

A hármas számú jelöltem pedig:

                                             Hát ez egy medálnak készült, egy nyaklánchoz, sajnos a képet  még a felfűzés 

                                                   előtt csináltam..nem is vagyok teljesen megelégedve vele, de gondoltam

                                          megmutatom nektek:)

Hát ennyi lett volna mára, szerdán újabb dolgokkal jelentkezem:) Jó éjszakát!:):D

Egy felvételi, egy fotózás, és egy igen rémisztő protkó:)

Húúúúú sziasztok!:)
Nem patkoltam el, az ufók sem vittek magukkal, sőt a Dóra-fanatikusok sem vártak meg a sarkon "baráti" beszélgetésre a lelkesítő Dórás bejegyzésem után, úgyhogy jelentem, még élek(nem ér hangosan sóhajtani):). Az eltűnésem oka nem volt más mint a felvételi. Mivel most vagyok nyolcadikos, én sem kerülhettem el, bár az is igaz,  hogy nem egyfolytában erre tanultam. Olyannyira, hogy tegnap eszembe jutott, hogy fogalmam sincs arról, hogy hogyan néz ki a paralelogramma, ami azért picit gáz így nyolcadikban. De sebaj, én elkezdtem kutakodni, aminek az lett a következménye, hogy kiborult a névnapi virágcsokrom , amit a székemre raktam, csakazértis, pedig anyu már akkor tudta hogy le fog esni, amikor megkaptam. Miért van az hogy mindig a szülőknek van igazuk? 5 perc múlva ott ültem a csöpögő padlót töröltem, meg nyomkodtam, hogy ne púposodjon fel, mert ez olyat is tud,  és abban a pillanatban jöttem rá, hogy hogyan is néz ki a paralelogramma(a sokk hatására):). Szóval ma már teljesen felkészülten, vágtam neki, bár ez a kezdeti lelkesedés elég hamar elfogyott, egészen pontosan amikor elindultunk Veszprémbe.:) Így utólag rájöttem, nem is voltak olyan nehezek a feladatok, a magyar például egész könnyű volt, egy fogalmazást  is kellett írni benne a kedvenc hősünkről(mesehős, regényhős), én reflexből írtam Aranyhajról, mint az én nagy példaképem.:) A matek feladatlapon már inkább kellet gondolkodnom, de talán a legnagyobb élményt mégsem ez jelentette, hanem az igazgató hangja a hangosbemondóból, amikor bejelentette hogy abba kell hagynunk az írást, és amitől amúgy mind a kétszer rendesen frászt kaptam:) Hajjajj, mennyit írtam megint, azért ma is mutatok nektek egy ékszert is, jó?:)
A mai "főszereplő" egy nyaklánc lesz, ami személy szerint nekem egy nagyon nagy kedvencem, és ami valljuk be, nem egy átlagos darab. Ez most megint gumicukorból készült, és bár szeretnék valami sorrendben haladni,(először a zsugorka mesehősök), ezt most mégis megmutatom nektek. A képeken egyébként a tesómat fogjátok látni, ennek egyik oka, hogy miután elolvasták az Aranyhajas leleplező cikkemet, amelyben elárultam azt a sötét titkot, hogy énekeltek, hát nem voltak valami lelkesek!:)Úgyhogy úgy döntöttem, ápolom a kapcsolataimat, meg egyébként is, az ékszerek úgy jók, ha hordja őket valaki. Na, akkor, a képek:

 Ééés igen, ez egy "protkós" nyaklánc, mert lehet fokozni az őrültséget!:)












Itt szerintem pont azon nevet,  hogy amikor ordítok neki, hogy mosolyogjon,  és azonnal hozzon nekem egy zsepit, mert nemes módon belé fogom fújni az orromat:)

Ez a kép lett a kedvencem, olyan édesek együtt a tesóm meg a cica:)













A "vessünk perzselő tekintetet a szemünk végéből, miközben bájosan lefelé sandítunk" kép.:)

 És nagy vigyort:)

 

 "Olyan cuki, mint egy kis zöld gumimaci":)

Szerintem azon gondolkodott, hogy ha megeszi, nagyon mérges leszek-e:)

És így néz ki közelről:) Na, rendesen mosott fogat?:)












Hát ennyi lett volna mára, remélem nem baj, hogy nem mesehőst hoztam nektek!:)Ígérem, ők is jönnek, holnap ha minden igaz, be is mutatok nektek kettőt.:)És, talán még más meglepetéssel is készülök, de ez legyen az én titkom!:)Köszönöm, hogy vagytok nekem!:)

Egy bolond család, és egy zakkant barátság:)

Elhatároztam, hogy a mai bejegyzésemben bemutatom nektek a családomat. A ceruzámat rágva éppen azon gondolkoztam, hogy vajon a "tökéletes", az "elbűvölő" vagy az "angyali" lenne-e a legmegfelelőbb jelző, amikor a szomszéd szobából macskaüvöltés szerű hang hallatszott ki. A Dórán és Gyalogkakukkon edzett hallásommal azonnal megállapítottam, hogy nem öltek meg senkit,  sőt a szomszéd macskája sem pusztult el, sajnos(de akkor ki vagy mi ette meg a patkánymérget?) hanem e kegyetlen zaj a tesóimból jön, akik éppen az Aranyhaj című film egyik dalát énekelték teljes átéléssel. Mivel nem akartam nekik súlyos traumát okozni ezért úgy döntöttem nem szólok semmit. De amikor 5 perc múlva mindig ugyanennyi átéléssel és ugyanennyire hamisan énekeltek, úgy döntöttem mégis átnézek, és meggyőzően, de nagyon hatásosan megkérem őket, hogy hagyják már abba! És tulajdonképpen itt kezdődtek a gondok...mert az úgy volt, hogy amikor én bementem, és megértően elkezdtem kiabálni, a tesóm  hozzám vágta a ceruzáját, mire én válaszul rácsaptam az ajtót, mire ő elkezdett bőgni, ami aztán tényleg nagyon fura, mert csak a harmadik becsapásnál csíptem oda a lábát.  5 perc múlva én,az  erkölcsökkel és együttérző képességgel megáldott nővérként ültem a tesómon, miközben azt ordítottam hogy:"Soha nem kapod vissza a béna ceruzádat!Hahahahaha(sátáni halálhörgés), és a középső tesómat hallgattam amint éppen azt magyarázta, mit rajzolt az, idézem "Én Fingországom"című rajzpályázatra.A dolog vége annyi lett, hogy megígértem azt, hogy visszakapják a ceruzát(amit időközben már bevágtam az egyik sarokba) ha végighallgatnak. Öt perces prédikáció következett, amiben külön kitértem arra a pontra, hogy legyenek szívesek abbahagyni az éneklést, mert valaki tanulni és írni próbál, és ha nem sikerül a felvételim, arról csakis ők tehetnek(ezt természetesen nagyon kíméletesen adtam elő, valahogy így:"Fogjátok be a szátokat,  mert úgy kiváglak titeket, hogy csak néztek")Miután befejeztem, elégedetten mentem ki a szobából, azzal a felfedezéssel, hogy most aztán megneveltem őket, a hátam mögött pedig pimaszul és röhögve csendült fel újra a dal.:):D
Ami egyébként ...tök jóó:)

Mennyit beszéltem megint...:)Gondolkodtam rajta hogy kevesebbet írok, de mivel "élőben" is egyfolytában jár a szám,ezért azt hiszem ez itt a blogomban se lesz másképp.:)Na de hogy miért is írtam le ezt az egészet? Mert ma mai bejegyzésem első ékszerén egy szintén bolond de iszonyatosan szórakoztató család látható.Akik pedig nem mások mint a(dobpergés):Mézga család.

                                              Figyelem...Nagy vigyort!:)

                                             Homályosan is ugyanannyira bambán vigyorognak..:)

         

                                      Na és az utolsó kép, mert az előzőn Mézga Géza nem mosolygott!
Ez most nagyon kivételesen egy nyaklánc lett, mert azért arra is szükség van néha.:)És hamár itt tartunk, nem hagyhatom ki az alkalmat, hogy belinkeljem a dalt, amit annyira szeretek. Azt hiszem ez teljesen rólunk szól:az én családomról, az én ismerőseimről,az én barátaimról, mert őrültnek lenni bizony tudni kell!:)

A másik ékszeren, ahogy a cím is mutatja 2 zakkant barát látható.Mivel ma sokat írtam ezért ezt most gyorsan meg is mutatom nektek, de ez nem lesz ám mindig így(nehogy már el legyetek kényeztetve)!XD:) Trátrátrátáámmm:

                                                 Spongyáék szeretnek a csokival pózolni...

                                            Még ha a képek nem is lesznek olyan jók:(

És a csoki is szeret pózolni Spongyáékkal:)

                                          Patrik büszkén mutatja sima hónalját(ahogy visszaemlékszem, minden                    
                                           részben  azon gondolkodott, leborotválja-e):):D

                               Sajnos ahogy most visszanézem őket, nem lettek valami jó képek.De spongyabob akkor is spongyabob és kész!:)Miközben ezt a bejegyzést írtam, a fent belinkelt számot(Aranyhaj) énekeltem hangosan. Éppen sikerült megállapítanom, hogy én leszek 2012-ben az év hagja, és hogy kétségtelenül őstehetség vagyok, amikor bejött a szobámba a tesóm és rámordított hogy hagyjam már tanulni! Most mit kell egyből kiabálni? Én bezzeg, én bezzeg sosem csináltam ezt...

Sziasztok!
Hát akkor mára ígértem a zsugorka ékszereket ugye?:)Nemrégiben elhatároztam, hogy visszamegyek dedóba, ahogy kedvenc tesi tanárom szokta mondani, és készítek egy mesehősös kollekciót zsugorfóliából. Most mondjátok hogy ti nem szoktatok Frédi és Bénit nézni?:)Mára két mese szereplőit terveztem, de hogy ki ő, nos, azt találjátok ki ti!:)

Hajnali 9 óra van, a kakas még alig kukorékolt(volna, de szegény már rég a hűtőpultban pihen a Tescoban)...szóval a lényeg hogy nagyon reggel volt még...Épp a legszebb álmom közepén tartottam(vagyis nem, de ez így sokkal drámaibb:)amikor egyszer csak egy tragikus kiálltás hallatszik: BIBÍÍÍPP(ezt olyan magas hangon kell ordítani, úgy még idegölőbb):)Az első gondolatom hogy lejöttek értem a marslakók, hogy mint a legszebb, legokosabb és legtehetségesebb emberi lényt magukkal vigyenek, hogy kikísérletezzék mitől lesz valaki ennyire tökéletes.:)Ezt a lehetőséget egyből elvetettem(nem azért, mert nem lennének meg a tulajdonságaim, hanem mert nem hiszek az ufókban:)). A második variáció szerint bekövetkezett az, amitől mindig is rettegtem, de valahol mélyen sejtettem hogy így van:tisztelt családom megőrült!:)Le is rohantam gyorsan a nappaliba, hogy megnézzem mennyire súlyos ez az állapot, amikor, láss csodát mit láttam??Nem, nem rohangált senki eszeveszetten és megtébolyodva, sőt a mentőket se kellet hívnom, mert a húgaim a tévé előtt ültek,és igen, ebben a pillanatban esik le, hogy az előbbi szőrnyű hang, a tévéből jött.Amit néztek, az pedig nem volt más, mint a rajzfilm amit úgy hívnak:Gyalogkakukk. Akinek nem jut eszébe semmi erről a szóról, elmondom, ez az a mese ahol egy prérifarkas egy madárszerű valamit(ez a lény gyalogkakukkot jelképezi) próbál megölni, petárda, dinamit és egyéb nagyon barátságos módszerekkel.:) Így utólag visszagondolva, azt hiszem ez volt az a pillanat amikor felnőttem és megértettem hogy a világ tele van borzalmakkal...meg hogy létezik halhatatlanság, mert hogy ennyiszer túlélni ennyi katasztrófát, na az, amihez tényleg tehetség kell...:)Akkor jöjjön az első ékszer, képekben:

 Mint látjátok, ezek fülbevalók, méghozzá felemásak.Mivel ezeket magamnak készítettem, ezért úgy döntöttem maradok az őrült formámnál, és két eltérő mintával még jobban kimutatom a bolond önmagamat:)Ezeket a mintákat természetesen ugyanolyannak is meg tudom csinálni.:)

Ezt a képet pedig nem hagyhattam ki...iszonyú elégtétellel önt el, hogy egyszer szegény gyalogkakukk is elrontotta.:)

Mint ígértem, ennek a bejegyzésnek van egy másik szereplője is, ez pedig nem más mint Dóra, a felfedező.Ez egy tipikus mai mese, szerintem nincs olyan ember aki még nem találkozott volna Dórával és az ő idegesítő barátjával a majommal(akinek speciel elfelejtetem a nevét:))Szerintem ha létezik olyan mese, ami teljesen fárasztó és ROSSZ, akkor ez az. Mind Dóra, mind pedig a majom rendkívül idegesítő, talán  még a 2 húgomnál is jobban, ami azért elég nagy szó.:)Az egész műsor arról szól hogy Dóra elordítja magát:"theeeenk jú"a majom meg vísít utána:)Miután végignéztük a rendkívül izgalmas epizódot(ami arról szól, hogy szegény Dóra nem találja Beninek, a sokat szenvedett tehénnek az anyját)megcsodálhatunk még egy győzelem táncot Dóra és a majom előadásában, miközben arra buzdítják a gyerekeket, hogy táncoljanak ők is. A kedves, és sokat próbált szülőknek mondom, ha mutatnak nekem egy olyan kölyköt, aki erre a zenére táncol, díjazom őket!:) Végül is, nem is olyan rossz ez a mese..:D A Dóra fanatikusoktól pedig ezúton is elnézést kérek, ne legyenek nagyon mérgesek rám, inkább nézzék a tévét(mindjárt kezdődik Dóra). Na akkor a kép:

Ez csak egy fülbevaló, a változatosság kedvéért felemás. Az ok, amiért e legtöbb mesehőst fülbevaló alakjában fogjátok látni, pedig nagyon egyszerű: nem szeretek nyakláncot hordani.:)
Hát ennyi volt mára, holnap szintén 2 mesehőssel jelentkezem!Jó éjszakát, álmodjatok Dórával!:)