Sziasztok!
Hát akkor mára ígértem a zsugorka ékszereket ugye?:)Nemrégiben elhatároztam, hogy visszamegyek dedóba, ahogy kedvenc tesi tanárom szokta mondani, és készítek egy mesehősös kollekciót zsugorfóliából. Most mondjátok hogy ti nem szoktatok Frédi és Bénit nézni?:)Mára két mese szereplőit terveztem, de hogy ki ő, nos, azt találjátok ki ti!:)

Hajnali 9 óra van, a kakas még alig kukorékolt(volna, de szegény már rég a hűtőpultban pihen a Tescoban)...szóval a lényeg hogy nagyon reggel volt még...Épp a legszebb álmom közepén tartottam(vagyis nem, de ez így sokkal drámaibb:)amikor egyszer csak egy tragikus kiálltás hallatszik: BIBÍÍÍPP(ezt olyan magas hangon kell ordítani, úgy még idegölőbb):)Az első gondolatom hogy lejöttek értem a marslakók, hogy mint a legszebb, legokosabb és legtehetségesebb emberi lényt magukkal vigyenek, hogy kikísérletezzék mitől lesz valaki ennyire tökéletes.:)Ezt a lehetőséget egyből elvetettem(nem azért, mert nem lennének meg a tulajdonságaim, hanem mert nem hiszek az ufókban:)). A második variáció szerint bekövetkezett az, amitől mindig is rettegtem, de valahol mélyen sejtettem hogy így van:tisztelt családom megőrült!:)Le is rohantam gyorsan a nappaliba, hogy megnézzem mennyire súlyos ez az állapot, amikor, láss csodát mit láttam??Nem, nem rohangált senki eszeveszetten és megtébolyodva, sőt a mentőket se kellet hívnom, mert a húgaim a tévé előtt ültek,és igen, ebben a pillanatban esik le, hogy az előbbi szőrnyű hang, a tévéből jött.Amit néztek, az pedig nem volt más, mint a rajzfilm amit úgy hívnak:Gyalogkakukk. Akinek nem jut eszébe semmi erről a szóról, elmondom, ez az a mese ahol egy prérifarkas egy madárszerű valamit(ez a lény gyalogkakukkot jelképezi) próbál megölni, petárda, dinamit és egyéb nagyon barátságos módszerekkel.:) Így utólag visszagondolva, azt hiszem ez volt az a pillanat amikor felnőttem és megértettem hogy a világ tele van borzalmakkal...meg hogy létezik halhatatlanság, mert hogy ennyiszer túlélni ennyi katasztrófát, na az, amihez tényleg tehetség kell...:)Akkor jöjjön az első ékszer, képekben:

 Mint látjátok, ezek fülbevalók, méghozzá felemásak.Mivel ezeket magamnak készítettem, ezért úgy döntöttem maradok az őrült formámnál, és két eltérő mintával még jobban kimutatom a bolond önmagamat:)Ezeket a mintákat természetesen ugyanolyannak is meg tudom csinálni.:)

Ezt a képet pedig nem hagyhattam ki...iszonyú elégtétellel önt el, hogy egyszer szegény gyalogkakukk is elrontotta.:)

Mint ígértem, ennek a bejegyzésnek van egy másik szereplője is, ez pedig nem más mint Dóra, a felfedező.Ez egy tipikus mai mese, szerintem nincs olyan ember aki még nem találkozott volna Dórával és az ő idegesítő barátjával a majommal(akinek speciel elfelejtetem a nevét:))Szerintem ha létezik olyan mese, ami teljesen fárasztó és ROSSZ, akkor ez az. Mind Dóra, mind pedig a majom rendkívül idegesítő, talán  még a 2 húgomnál is jobban, ami azért elég nagy szó.:)Az egész műsor arról szól hogy Dóra elordítja magát:"theeeenk jú"a majom meg vísít utána:)Miután végignéztük a rendkívül izgalmas epizódot(ami arról szól, hogy szegény Dóra nem találja Beninek, a sokat szenvedett tehénnek az anyját)megcsodálhatunk még egy győzelem táncot Dóra és a majom előadásában, miközben arra buzdítják a gyerekeket, hogy táncoljanak ők is. A kedves, és sokat próbált szülőknek mondom, ha mutatnak nekem egy olyan kölyköt, aki erre a zenére táncol, díjazom őket!:) Végül is, nem is olyan rossz ez a mese..:D A Dóra fanatikusoktól pedig ezúton is elnézést kérek, ne legyenek nagyon mérgesek rám, inkább nézzék a tévét(mindjárt kezdődik Dóra). Na akkor a kép:

Ez csak egy fülbevaló, a változatosság kedvéért felemás. Az ok, amiért e legtöbb mesehőst fülbevaló alakjában fogjátok látni, pedig nagyon egyszerű: nem szeretek nyakláncot hordani.:)
Hát ennyi volt mára, holnap szintén 2 mesehőssel jelentkezem!Jó éjszakát, álmodjatok Dórával!:)