Egy felvételi, egy fotózás, és egy igen rémisztő protkó:)

Húúúúú sziasztok!:)
Nem patkoltam el, az ufók sem vittek magukkal, sőt a Dóra-fanatikusok sem vártak meg a sarkon "baráti" beszélgetésre a lelkesítő Dórás bejegyzésem után, úgyhogy jelentem, még élek(nem ér hangosan sóhajtani):). Az eltűnésem oka nem volt más mint a felvételi. Mivel most vagyok nyolcadikos, én sem kerülhettem el, bár az is igaz,  hogy nem egyfolytában erre tanultam. Olyannyira, hogy tegnap eszembe jutott, hogy fogalmam sincs arról, hogy hogyan néz ki a paralelogramma, ami azért picit gáz így nyolcadikban. De sebaj, én elkezdtem kutakodni, aminek az lett a következménye, hogy kiborult a névnapi virágcsokrom , amit a székemre raktam, csakazértis, pedig anyu már akkor tudta hogy le fog esni, amikor megkaptam. Miért van az hogy mindig a szülőknek van igazuk? 5 perc múlva ott ültem a csöpögő padlót töröltem, meg nyomkodtam, hogy ne púposodjon fel, mert ez olyat is tud,  és abban a pillanatban jöttem rá, hogy hogyan is néz ki a paralelogramma(a sokk hatására):). Szóval ma már teljesen felkészülten, vágtam neki, bár ez a kezdeti lelkesedés elég hamar elfogyott, egészen pontosan amikor elindultunk Veszprémbe.:) Így utólag rájöttem, nem is voltak olyan nehezek a feladatok, a magyar például egész könnyű volt, egy fogalmazást  is kellett írni benne a kedvenc hősünkről(mesehős, regényhős), én reflexből írtam Aranyhajról, mint az én nagy példaképem.:) A matek feladatlapon már inkább kellet gondolkodnom, de talán a legnagyobb élményt mégsem ez jelentette, hanem az igazgató hangja a hangosbemondóból, amikor bejelentette hogy abba kell hagynunk az írást, és amitől amúgy mind a kétszer rendesen frászt kaptam:) Hajjajj, mennyit írtam megint, azért ma is mutatok nektek egy ékszert is, jó?:)
A mai "főszereplő" egy nyaklánc lesz, ami személy szerint nekem egy nagyon nagy kedvencem, és ami valljuk be, nem egy átlagos darab. Ez most megint gumicukorból készült, és bár szeretnék valami sorrendben haladni,(először a zsugorka mesehősök), ezt most mégis megmutatom nektek. A képeken egyébként a tesómat fogjátok látni, ennek egyik oka, hogy miután elolvasták az Aranyhajas leleplező cikkemet, amelyben elárultam azt a sötét titkot, hogy énekeltek, hát nem voltak valami lelkesek!:)Úgyhogy úgy döntöttem, ápolom a kapcsolataimat, meg egyébként is, az ékszerek úgy jók, ha hordja őket valaki. Na, akkor, a képek:

 Ééés igen, ez egy "protkós" nyaklánc, mert lehet fokozni az őrültséget!:)












Itt szerintem pont azon nevet,  hogy amikor ordítok neki, hogy mosolyogjon,  és azonnal hozzon nekem egy zsepit, mert nemes módon belé fogom fújni az orromat:)

Ez a kép lett a kedvencem, olyan édesek együtt a tesóm meg a cica:)













A "vessünk perzselő tekintetet a szemünk végéből, miközben bájosan lefelé sandítunk" kép.:)

 És nagy vigyort:)

 

 "Olyan cuki, mint egy kis zöld gumimaci":)

Szerintem azon gondolkodott, hogy ha megeszi, nagyon mérges leszek-e:)

És így néz ki közelről:) Na, rendesen mosott fogat?:)












Hát ennyi lett volna mára, remélem nem baj, hogy nem mesehőst hoztam nektek!:)Ígérem, ők is jönnek, holnap ha minden igaz, be is mutatok nektek kettőt.:)És, talán még más meglepetéssel is készülök, de ez legyen az én titkom!:)Köszönöm, hogy vagytok nekem!:)