2012. február 8., szerda

Nyest kontra emberiség:)

Sziasztok!:)
Huh, elvonási tüneteim voltak, úgyhogy úgy döntöttem megörvendeztetlek titeket egy bejegyzéssel:)(most mondjátok hogy nem vagytok boldogak?):D Ma nagyon pörgős kedvemben vagyok, ami nálam elég gyakori, és ami egyenlő azzal, hogy rengeteget fogok beszélni.:) Hát, csak remélem, hogy nem baj.:) A témám pedig, nem lesz más, mint a mi házi állatunk, a Nyest(csupa nagybetűvel, szigorúan). Persze, más kutyát tart meg macskákat, talán hörcsögöket, de nekünk egy sokkal különbb, és okosabb állat kellett. Persze, a dolgok nem teljesen úgy alakultak, hogy sok választásunk lett volna, ami Nyestit meg a mi kapcsolatunkat illeti. Az egész egy nyári éjszakán kezdődött...(hatásszünet).
Szóval pár hónappal ezelőtt, éppen az igazak álmát aludtam, édesdeden, akár a ma született bárány(elbűvölő hasonlat tőlem, hogy érezzétek milyen bájosan alszok), amikor egyszer csak kaparászást hallottam. Meggyőződtem róla, hogy a hang minden kétséget kizárólag a  tetőről jön,  és hogy tutira egy betörővel van dolgom. Miután a hang még mindig nem maradt abba, sőt, a titokzatos betörő most már lépegetett is,ezt hallottam a cserepek koppanásából,  teljesen pánikba estem. A filmekben valahol itt szokott megjelenni a szőke herceg, és megmenti a hősnőt, miután végez a gaz és elvetemült gyilkossal. Nos, nekem abban a pillanatban egy barna is jó lett volna, csak jöjjön végre. De hiába néztem csábosan, és rebegtettem a szempilláimat, nem jött, ami azt hiszem, a jövendőbeli kapcsolatunkra tekintve elég nagy hiba volt. Szóval nem lehetett mást csinálni, muszáj volt megnéznem ki is van a tetőn. Erős és független nőként fogtam egy dezodort, ami tökéletes harci szerszám volt, higgyétek el(gondoljatok csak arra, hogy ha szembe fújok vele valakit, biztos hogy megvakul, mert csak kíméletesen ám). Az én szobámról tudni kell, hogy a tetőtéren van, és az ablakomon kinézve a szépséges cserepeket bámulhatom, egyszóval teljesen belátom a tetőt. Éjszakára le szoktam húzni a redőnyt is, hogy ne süssön be a Hold, meg egyéb ilyen fontos dolgok miatt. Szóval a lényeg, hogy egy harcias mozdulattal és egy dühös "Most fussál ha tudsz, kis mocsok" kiáltással felrántottam a redőnyt. Nos, iszonyatosan megkönnyebbültem, amikor nem láttam senkit, mert bár komolyan tudok harcolni, meg  aikidora(így kell írni?) is jártam( igaz, hogy kétszer, de ezt a tényt azóta is igen büszkén hangoztatom:)), de azért mégsem rajongtam túlzottan az ötletért hogy meg legyek halva.(szép magyaros mondat). De sajnos a kalandok itt nem értek véget. A kaparászás és a titokzatos járkálás minden éjjel megismétlődött, sőt, ahogy azt elég bölcsen megállapítottuk, a jövevény befúrta magár a falba is.  És itt kezdődtek a találgatások: macska nem lehetett, mert az túl nagy ahhoz, hogy beférjen a falba. Egér sem, mert az pedig nem ad ki ekkora hangot, így minden kétséget kizárólag nyestről volt szó.  Elég állatbarát emberek vagyunk, ez mi sem látszik jobban, mint hogy csak két hónap múlva tettük fel a mérgezett tojást a tetőre,miután a kaparászás csak nem maradt abba. Azt hiszem,  a család ettől kezdve lerendezettnek tekintette a dolgot, csak hát egy gond volt:sehol sem láttuk a holttestet, sőt magát Nyestit sem, ahogy habzó szájjal megtébolyodva, rángatódzó végtagokkal rohan át a tetőn. De az éjszakai járkálások csodálatos módon megszűntek, mi pedig önelégülten könyveltük el magunkban, hogy az ember a legkirályabb élőlény.  No és igen, most jönne a happy end, csak sajnos ez nálunk nem szokott működni.Ugyanis tegnap éjszaka újra hallottam a hangot közvetlenül a szobám falából, és kissé irónikusan jöttem rá, hogy a nyest téli álmot alszik.  Úgyhogy, miképp a bölcs ember megnyugszik, de nem adja fel a harcot,  a Nyest kontra család harc= 1-0.
                                  Azért, a büszkeségem megkívánta, hogy felrakjam ezt a videót, Nyestintek                              
                                                             szeretettel...
Hajjajj, megint sokat beszéltem, úgyhogy gyorsan feltöltöm a képeket.:) Változatlanul maradunk a mesehősöknél, bár kezdek gondolkodni, hogy jövő héttől már mutatok nektek valami mást is, ami történetesen süthető gyurma. De az már a szépséges jövő:)
            Először egy kis előzetes az én kedven mesémből, aminek a címe nem más mint Gru, és aki pedig                szereti az aranyos meséket és az elbűvölő szereplőket, az feltétlen nézze meg!

                                                      Minyonka, az egyik szereplő csücsül a gyűrűn.:)

                                              Barbapapáék is igen boldogan néznek:) Ők fülbevalónak készültek, a kép
                                                       még az összeszerelés előtt készült.

                                                   Csőrike sem maradhatott el, ő egy medálon lóg, 
                                                      szintén nem látszik a képen...
                                                   
Nos, ennyi volt mára, a héten még mindenképpen jövök.:)Több ékszert szeretnék hozni nektek, de hogy mennyit és miket, nos maradjatok velem, és meglátjátok.:)

5 megjegyzés:

  1. ismételten jók a zsugorkás ékszereid :) főleg a Csőrike :) már várom a gyurmásokat is :) !!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Anna megint nagyon nagyon köszi:)mindig olyan aranyosakat írsz,és annyira örülök neki,úgyhogy azt hiszem kinevezlek a mentoromnak XD:)

      Törlés
  2. Az én kedvenc mesém is a Gru!*.*
    Barbapapát pedig youtube-n láttam múltkor. ;D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ájj de jó:) Gréti nagyon jó lenne már facebookon beszélgetni veled, mert egy csomó közös dolog van bennünk, és nagyon aranyos lány vagy:)

      Törlés
  3. Ügyes vagy Sára!! :D majd azt az "aikidora" micsodát azért mutasd be! :D és csak óvatosan.

    VálaszTörlés