2012. január 15., vasárnap

Egy bolond család, és egy zakkant barátság:)

Elhatároztam, hogy a mai bejegyzésemben bemutatom nektek a családomat. A ceruzámat rágva éppen azon gondolkoztam, hogy vajon a "tökéletes", az "elbűvölő" vagy az "angyali" lenne-e a legmegfelelőbb jelző, amikor a szomszéd szobából macskaüvöltés szerű hang hallatszott ki. A Dórán és Gyalogkakukkon edzett hallásommal azonnal megállapítottam, hogy nem öltek meg senkit,  sőt a szomszéd macskája sem pusztult el, sajnos(de akkor ki vagy mi ette meg a patkánymérget?) hanem e kegyetlen zaj a tesóimból jön, akik éppen az Aranyhaj című film egyik dalát énekelték teljes átéléssel. Mivel nem akartam nekik súlyos traumát okozni ezért úgy döntöttem nem szólok semmit. De amikor 5 perc múlva mindig ugyanennyi átéléssel és ugyanennyire hamisan énekeltek, úgy döntöttem mégis átnézek, és meggyőzően, de nagyon hatásosan megkérem őket, hogy hagyják már abba! És tulajdonképpen itt kezdődtek a gondok...mert az úgy volt, hogy amikor én bementem, és megértően elkezdtem kiabálni, a tesóm  hozzám vágta a ceruzáját, mire én válaszul rácsaptam az ajtót, mire ő elkezdett bőgni, ami aztán tényleg nagyon fura, mert csak a harmadik becsapásnál csíptem oda a lábát.  5 perc múlva én,az  erkölcsökkel és együttérző képességgel megáldott nővérként ültem a tesómon, miközben azt ordítottam hogy:"Soha nem kapod vissza a béna ceruzádat!Hahahahaha(sátáni halálhörgés), és a középső tesómat hallgattam amint éppen azt magyarázta, mit rajzolt az, idézem "Én Fingországom"című rajzpályázatra.A dolog vége annyi lett, hogy megígértem azt, hogy visszakapják a ceruzát(amit időközben már bevágtam az egyik sarokba) ha végighallgatnak. Öt perces prédikáció következett, amiben külön kitértem arra a pontra, hogy legyenek szívesek abbahagyni az éneklést, mert valaki tanulni és írni próbál, és ha nem sikerül a felvételim, arról csakis ők tehetnek(ezt természetesen nagyon kíméletesen adtam elő, valahogy így:"Fogjátok be a szátokat,  mert úgy kiváglak titeket, hogy csak néztek")Miután befejeztem, elégedetten mentem ki a szobából, azzal a felfedezéssel, hogy most aztán megneveltem őket, a hátam mögött pedig pimaszul és röhögve csendült fel újra a dal.:):D
Ami egyébként ...tök jóó:)



Mennyit beszéltem megint...:)Gondolkodtam rajta hogy kevesebbet írok, de mivel "élőben" is egyfolytában jár a szám,ezért azt hiszem ez itt a blogomban se lesz másképp.:)Na de hogy miért is írtam le ezt az egészet? Mert ma mai bejegyzésem első ékszerén egy szintén bolond de iszonyatosan szórakoztató család látható.Akik pedig nem mások mint a(dobpergés):Mézga család.
                                              Figyelem...Nagy vigyort!:)
                                             Homályosan is ugyanannyira bambán vigyorognak..:)
         
                                      Na és az utolsó kép, mert az előzőn Mézga Géza nem mosolygott!
Ez most nagyon kivételesen egy nyaklánc lett, mert azért arra is szükség van néha.:)És hamár itt tartunk, nem hagyhatom ki az alkalmat, hogy belinkeljem a dalt, amit annyira szeretek. Azt hiszem ez teljesen rólunk szól:az én családomról, az én ismerőseimről,az én barátaimról, mert őrültnek lenni bizony tudni kell!:)
A másik ékszeren, ahogy a cím is mutatja 2 zakkant barát látható.Mivel ma sokat írtam ezért ezt most gyorsan meg is mutatom nektek, de ez nem lesz ám mindig így(nehogy már el legyetek kényeztetve)!XD:) Trátrátrátáámmm:
                                                 Spongyáék szeretnek a csokival pózolni...
                                            Még ha a képek nem is lesznek olyan jók:(
És a csoki is szeret pózolni Spongyáékkal:)

                                          Patrik büszkén mutatja sima hónalját(ahogy visszaemlékszem, minden                    
                                           részben  azon gondolkodott, leborotválja-e):):D
                               Sajnos ahogy most visszanézem őket, nem lettek valami jó képek.De spongyabob akkor is spongyabob és kész!:)Miközben ezt a bejegyzést írtam, a fent belinkelt számot(Aranyhaj) énekeltem hangosan. Éppen sikerült megállapítanom, hogy én leszek 2012-ben az év hagja, és hogy kétségtelenül őstehetség vagyok, amikor bejött a szobámba a tesóm és rámordított hogy hagyjam már tanulni! Most mit kell egyből kiabálni? Én bezzeg, én bezzeg sosem csináltam ezt...

5 megjegyzés:

  1. Nagyon fiatalosan és könnyen olvashatóan írsz.Tetszett nagyon a szóhasználat és a fogalmazás mód.Szerintem a közeljövőben nagy sikere lesz még a blogodnak.
    Grat hozzá:)J.E.(osztálytársad tesója XD)

    VálaszTörlés
  2. Nagyon szórakoztató..... :D Így tovább!
    Ügyes vagy
    Nem véletlenül büszke rád a családod.
    Lászi

    VálaszTörlés
  3. Jajj, annyira aranyosak vagytok!:) J.E. nagyon köszönöm, iszonyú kedves vagy:) És még rejtvényt is kaptam..:)És azt hiszem rá is jöttem, bár elég nehezen szoktak leesni a dolgok:)Eszter ugye?:):Dhúú kitaláltam?:) Lászi és Gréti neketek is nagyon köszönöm:)Mért ilyen piszok kedves mindenki?:):D

    VálaszTörlés
  4. Mert a spongyabob és a mézga család kedvesítő hatása az agyban, már régóta köztudott. Na meg, miért ne lenne kedves az ember, ha a te írásod olvassa?
    Igeen! Ez az első hozzászólásom a blogodon. :D Sok sikert! Te csillagszemű-jó fej-pedo-szexuális-nagylány!
    (nembaj ha mások nem, te érted..)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. jajj peti olyan aranyos vagy:)..és igen, ez az első, de remélem lesz még több is, mert mindig úgy megörülök neki amikor írsz:) a pedomacit meg nem hallottam jó?:)Mondtam hogy nem vagyok pedofil, ha látnád hogy mennyire örülnek az elsősök amikor a játszótéren cukrot (is )osztogatok nekik(elvetemül cukrosnéni):)Na jó ez hülye vicc volt...:):D

      Törlés